Némi magyarázatként a tegnapi bejegyzéshez elmesélem Nektek, mi köze is van a Joy Division Love Will Tear Us Apart című számának Görögországhoz. Mert hogy van neki. Ez volt ugyanis az egész utazás kényszer szülte himnusza.
Jobb sorsra érdemes hajónk, Aris adta nekünk ezt a dalt, azzal az egyszem CD-vel, amit a lejátszóban találtunk. Ezen az egy darab lemezen körülbelül négy számmal, köztük a legelső a fent említett műremek. Ha meghalljuk, megint szélsebességgel szeljük a habokat, mert hát a rodoszi kikötőből kifutva bizony ez szólt, teljes hangerővel. És utána még napokig.
Aztán elvesztettük, mert igazán egyikünk sem tudta, hogy mi is ez. A dallam ugyan megmaradt, de a gaz Shazam nem volt hajlandó Gáborunk lelkes dudorászásának megadni magát, így lemondtunk róla mindörökre.
Aztán egy őszi nap estéjén, mikorra már minden reményünk elveszett, Gáborunk becsengetett, a szokott módon, két rövidke berrenéssel, felrobogott a lépcsőn, és sugárzó arccal kérte, hogy hallgassak meg valamit. Előkerült a telefon, miközben én gyanakvó tekintettel kutattam arcát, hogy most mégis mi a jó fene is folyik itten, aztán felcsendültek az első taktusok, s már tudtam, hogy az a nap csak jól végződhet. Örömteli ölelkezésünket már csak egyvalami követhette: lenyomozni A Dalt.
Az már persze más kérdés, Görögországtól teljesen független, hogy amint jó minőségben, a dalszöveget is elkapva meghallgattuk, azonnal rájöttem, hogy miről is van szó. Mert hogy ez nagy kedvenc volt mindig is, igaz, más feldogozásban.
∞
Egyébiránt tizenhét.
