A hétvégénket Brüsszelben töltöttük, ugye. Hát azt kell, hogy mondjam, igen jól sikerült kiruccanás volt ez, hiába indult súlyos hátrányokkal a város. (Múltbéli élményeim ugyanis, amelyek Brüsszelhez és Belgiumhoz kötöttek, a legkevésbé sem voltak kellemesek.)
Pénteken felszálltunk a 9:45-ös IC-re és lerobogtunk délnek, sok-sok csokoládé és gofri reményében. Mintegy három óra múlva Józsefünk összeszedte poggyászainkat a vasútállomás (Bruxelles-Central) impozáns aulájában, instant idegenvezetés közben instrukciókat adott, hol is találkozunk majd este, mikor is végre kiszabadul az irodából, majd magunkra hagyott minket a nyáltermelésünk azonnal beindító kirakatok és illatok forgatagában.
Túl az első adag gofrin, Häagen-Dazsék csokoládéfagylaltjával és nyárízű málnával tálalva, keresztbe-kasul jártuk a belvárost, különleges képeslapokra és fotótémákra vadászva, mígnem el nem jött a pillanat, hogy beüljünk valahova egy meleg italra. “Vesztünkre” olyan kávézót sikerült kifognunk, ahol a zene szépen lassan csillapíthatatlan táncolhatnékot váltott ki belőlünk, így az este hétkor minket begyűjtő vendéglátónk mást nem tehett, mint hogy elvitt minket egy táncos szórakozóhelyre (aka. disco). Szigorúan a Manneken Pis megtekintése után, persze. Amit feltétlenül helyi sörök tesztelése kellett, hogy kövessen.
Szombaton megnézegettük a város főbb látványosságait: Diadalív, Európai Uniós épületek, Atomium, ilyesmik. Átfuvaroztattunk Leuvenbe is, hogy láthassuk, mi is az igazi gótika.
Az este most kevésbé indult gördülékenyen, de kezdeti ellenállásom végül csak legyűrte a zenei kínálat. Így ért véget egy újabb táncos éjszaka, követni próbálva a körülöttünk folyó eseményeket, de hát nem könnyű egy József magasságú ember megfigyeléseit teljesen magunkévá tenni, tekintve, hogy nem látunk olyan messzire, mint Ő. Egy idő után fel is adtuk a harcot, simán csak jól szórakozva a “húspiaci” eseményeken.
Vasánap, immáron kissé lestrapálva, lángosvadászatra indultunk egy közeli piacon. Kevés sikerrel. Került viszont világbajnok brownie és tudatunkat kevés sikerrel tágítani próbáló kávé, valamint mélyre ásó utolsó nagy beszélgetések.
Délután a belvárosban még lerendeztünk néhány kötelességet, értve ezalatt édességek beszerzését és képeslapok feladását, majd élelmet juttatva fáradt szervezetünkbe felültünk az Amszterdamba tartó vonatra, hogy egy kellemesen kómás társalgás közepette újraéljük a hétvége nagy eseményeit.
∞ Egy ÉLMÉNY volt, köszönjük nagyon. ∞







