Költözősdi kategória bejegyzései

A mai napon

Posted by —

2

Ezen bejegyzés szerzője a mai napon a „Hogyan költözzünk át összes kacatunkkal 80(+)-ról 8(-) négyzetméterre” tantárgyból kiváló eredménnyel vizsgát tett.

image

(A kép csak illusztráció.)

Költözősdi

Posted by —

0

Vasárnap reggel, utolsó mozzanat gyanánt, bezsákoltam ágyneműmet és az utolsó szennyes ruhákat, majd elindultam Amszterdamba, hogy átvegyük bérelt furgonunk. Roland és Judit kezeibe friss kávéval telt poharakat gyömöszöltem, majd némi adminisztrációs hercehurcát követően elindultunk Haarlem felé, hogy felpakoljuk életem materializálódott darabjait.

A lakásnál Gábor is csatlakozott hozzánk, hogy a kanapé és egyéb nehezített akadályok ne foghassanak ki rajtunk. Nagy lendülettel bepakoltunk, s már robogtunk is Judit cuccaiért, amelyeket, némi fejtörés árán ugyan, sikerült úgy be pakolni a maradék helyre, hogy én még továbbra is elférjek hátul. Ekkor kötöttem szorosabb barátságot Mucusom szerelempáfrányával, aki határozottan testközelbe vágyott – majd a későbbiekben Györgynek neveztetett.

Az új lakás az elsőn található, a hozzá vezető lépcsőt jobb helyeken létrának neveznék inkább. Combizomra gyúrásban nem volt aznap hiány.

Az atomrobbanás helyszínét hátrahagyva hamarosan megebédeltünk, s úgy fél három körül elindultunk Utrechtbe, hogy a nekünk felajánlott ülőgarnitúra és polc is az őket megillető helyre kerülhessenek.

Klikk a többiért!

Juditnak matrac a zIKEA-ból. Utolsó kör, végre vége.

A járművet visszavittük a kölcsönzőbe, majd nagy nehezen vissztaláltunk új otthonunkba. A szomszédokra jó benyomást teendő tíz után nem porszívóztunk, becsszó.

(A nap megkoronázásaként házastársakká nyílváníttattunk, csak a fészbukon persze, a pletykáknak tápot adandó. ♥ Mucus & Pocok forevör! ♥)

II

A fenti, kevésbé izgalmatos bejegyzés lényege csupán annyi lenne, hogy köszönetet nyilvánítsak mindazoknak, akik résztvettek az egész elmebajban. A barátaimnak, akik felajánlották segítségüket, s nem csak úgy mutatóba. Lászlónak, hogy lemondott a kanapéról, hogy nekem legyen min aludnom, illetve sok-sok másért, úgy általában. Hannának és Totónak a bútorokért, amelyek azóta újra funkcionálnak, s kedden este már tökélyre is emelték meghitt kakaózásunk pillanatait, valamint Gáborunknak, hogy mégis belefértünk az életébe.

Legfőképp pedig Rolandnak, hogy egész nap rendelkezésünkre állt és mindvégig türelmesen viselte a megpróbáltatásokat. Sosem tudjuk majd Neki eléggé megköszönni, úgy hiszem. Ami persze nem jelenti azt, hogy majd meg sem próbáljuk. :)