Nem mintha így éreznék, de most ez az aktuális himnusz a Mucus & Pocok rezidencián*, így megosztom Veletek. Hadd legyen mán Nektek is jaó.
Az eredeti szintúgy zseniális:
*Köszönet érte „Bandinak”. Örök hála, ilyesmik.
Korcsolyázós
Zakariás, a harmadik, nem egyszerű eset. Fél pedálja hiányzik, kontrafékes, kicsit állítani kéne az ülésén és első lámpája a legnagyobb jóindulattal sem mondható funcionálisnak. Ennek ellenére imádom. Főként, amikor korcsolyázni repít – múlt hét szombaton ugyanis, amikor még jó tíz fokkal hidegebb volt és 12 év után ismét befagytak a csatornák, mindezen problémák ellenére nyergébe pattantam, hogy ne kelljen a villamoson parádéznom öt rétegnyi, jégen tartózkodásra alkalmas szerelésben.
Nem vagyok egy nagy bringás amúgy, inkább sétálós fajtának vallom magam. II. Zakariás elrablása óta, tehát igen hosszú ideje, nem is nagyon ültem biciklin. Átvánszorogtam Áthasítottam tehát a Vondelparkon és máris fáradt voltam. Mire a Prinsengrachthoz értem, nem voltam benne biztos, hogy lesz bármennyi erőm is korcsolyázni. (Alig három kilométerről van itt szó egyébként; csak hogy átérezhessétek a problémát.)
Aztán viszont megcsapott a tél illata és már nem volt megállás. Leereszkedtem a legközelebbi csónakba, felvettem a feladatra alkalmas lábbelit és néhány tétova lépés után vígan siklottam a csatorna jegén, tűz körül melegedő, forralt bort kortyolgató sihederek, száguldozó fenegyerekek, bátortalan anyukák és sikongató gyerkőcök között, idült mosollyal az arcomon.
Folyamatosan telefonálgattam, lévén az élmény olyan mértékű, hogy képtelen voltam magamban tartani. Kicsit később, mukanapja végeztével Mucus is csatlakozott hozzám, bár csak egy rövid séta erejéig, mivel szegény lánynak nincs korcsolyája…
Amikor én még kislyány voltam, Vera barátnőmmel, kicsi húgával és Édesapjukkal rengeteget jártunk korcsolyázni a faluszéli tóhoz. Mindig hatalmas élmény volt és máig ők jutnak először eszembe, ha ilyesmi kerül szóba. Évek óta nem találkoztam egyikükkel sem. Furcsán eltávolodnak egymástól egykor közös kozmoszok…
Igaz, van, hogy váratlanul újra összetalálkoznak, s akkor aztán van boldogság dögivel.
Új cipők
Ha másra nem is, a munkahelyem arra mindenképp jó, hogy:
- (többnyire) fantasztikus emberekkel dolgozhatom.
- fizetést adnak.
- nem unatkozm egész nap idehaza.
- karácsonyi ajándék gyanánt jóféle boltokban levásárolható utalványokat osztogatnak.
Ez utóbbitól kezdtem ma megszabadulni.
Írni kéne
Nektek is, meg az utazom.com-nak is.
Tudat (ki)tisztítása folyamatban…
Húsvét előtt
Vattacukros
Az utóbbi néhány hónapban pofátlanul jó hozzám az élet. Nem elég, hogy itt van nekem Mucus, túinvan legjobb barátnő és kiváló lakótárs, még egy fiatalembert is (ismét) elém sodort a sors, ki– többek között – a vattacukorfelhők körém való generálásának igen nagy mestere.
Tekintettel a fenti tényre, valamint a mai nap mibenlétére íme a vallomás – Neki. (Nem, nem Mucusnak, hanem az utóbbinak.)
♥
Etelka kulcsai
I ♥ A’dam
Hétvégi helyzetjelentés
Élettársi közösségünk tegnap két új taggal bővült, kikről képeket majd később láthattok. Addig elégedjetek meg azzal, hogy III. Zakariás, valamint Etelka* nevekre „hallgatnak”. Ezt megünneplendő, valamint egyéb frusztrációinkat kompenzálandó, ma ismét brownie-ba invesztáltuk energiáinkat.
*Mucusom arcán az egyet nem értés egyértelmű jeleit véltem felfedezni ezen név kapcsán – ám nincs mit tenni, ez van.
Princess is back from Prinsengracht
Életem egyik legnagyobb élménye volt ma este a Prinsengracht jegén korcsolyázni.
Azt hiszem, minden korcsolya így szeretné pályafutását megkezdeni.
És holnap is van nap. Meg jég.
